Találatok a következő címkére: Ismertető

Nehéz jó bibliai tematikájú játékot készíteni. El kell kerülni azt, hogy elbagatellizáljon bizonyos dolgokat, vagy hogy elvesszen a kereszténység szellemisége a játékból és mégis élvezetes legyen, mint társasjáték.
Több olyat lehetne felsorolni, ami valamelyik kritériumnak megfelel, de mindnek nem. Általában van a keresztény szellemiség veszik el, vagy az, hogy élvezhető társasjáték kerekedjen belőle.

Üdítő kivétel a Commissioned, amit sajnos az Elkerülte a rivaldafény sorozatba kell illesztenem.
De hátha valaki ráakad egy eladó példányra valahol, mint nekem sikerült pár éve, és akkor örömmel lecsap rá!

Mitől lesz univerzum valami? Jó kérdés. Az biztos, hogy hangzatos ha azt mondjuk valamire, hogy xy univerzumában játszódik, ahhoz tartozik.
Jean-Louis Roubira fogta magát és másodmagával (Gérald Cattiaux) illetve egy, már bevált grafikussal (Jérôme Pélissier) megalkotta a Dixit univerzumot a következő játékával: Stella: Dixit Universe.
Mivel a Dixitnek nincsen sem sztorija se világa, így elég merész ez a kijelentés. Inkább az érzést kell érteni alatta (de olyan játék meg már van nem is egy).
Ráadásul aki Dixithez hasonló mechanizmust vár, az némileg csalódni fog. De nem feltétlen negatívan!
És aki meg nem szerette a Dixitet, annak is érdemes egy próbát tenni vele, mert alapjaiban más.

Node milyen? Nézzük!

Gondolkodtam azon, hogy vajon az Elkerülte a rivaldafény sorozatba rakjam-e ezt a játékot vagy sem. Végül hosszas tépelődés után elvetettem az ötletet (haha)
Az elmúlt év egyik ha nem a legnagyobb durranása volt a The Crew: The Quest for Planet Nine, amit nem sokkal később máris követett egy folytatás a The Crew: Mission Deep Sea.
Ha már tegnap lamentáltam kicsit a The Mind-on, gondoltam itt az idő megírni ennek a rendkívül innovatív játéknak az ismertetőjét.

Nosza rajta!
Vigyázat: sűrűn használt szó lesz a kommunikáció! Ne tessék meglepődni.

Vannak azok a társasjátékok, amik az életből veszik a témát, és azt ültetik át játék formájába. Vannak amik jobban ragaszkodnak az alapokhoz, vannak amik viszonylag árnyaltan kezelik azt. Ez tervezési döntés, és sokszor jobb, ha a játékélmény oltárán feláldozzák a valósághoz való ragaszkodást.
Ritka az olyan játék, ami jól átélhető leképezést ad. Nos, ebbe a kategóriába tartozik a Dive. Ráadásul a játékmenet is újszerűen hat!

A kérdés adott: milyen vajon, mint társasjáték?

A társasjáték reneszánszát éli. Másodvirágzik. De ez a virágzás most olyan, mint a Keukenhof. napi 2-3 új társasjáték jön ki minimum, itt aztán nehéz újat mondani. Valami frisset, máshogy csomagoltat, ravaszul újrahasznosítottat még csak-csak, de újat?
És mégis! Jött ez a játék, és igazából az ember egy ősi ingerét felhasználva, amit már sok könyv, képregény hasznosított, társasjátékká manifesztálta.
Nevezetesen, hogy nagy zsúfolt képen meg kell keresni valamit.

Jó-jó, újnak új. De vajon jó is? Mindjárt mondom!

Már az elején elárulom, hogy a Century sorozatból ez a kedvencem. Részletesen majd később, de úgy tiszta, ha ezzel kezdem.
Ennek ellenére abszolút megértem miért nem ez volt az első eleme a sorozatnak - azon túl persze, hogy szép történelmi hátteret is kanyaríntott hozzá Emerson Matsuuchi és időrendben is így jönnek sorban.
Ez a játék már jóval komplexebb, mint az elődje, a Spice Road, és szerintem ez a leghosszabb is a három közül.
A Pick-up and Deliver (Fogd és vidd) mechanika már eleve nem egy gateway játéknak szánt társashoz való (imho), valószínűsítem, hogy ha ezzel nyitott volna a tervezője, eladásokban sem érte volna el azt a szintet amit a Fűszerúttal.

A Century sorozattal egy merész vállalkozásba fogott a tervező Emerson Matsuuchi, ugyanis a cél az volt, hogy három önálló játékot dobjon piacra, amik mindegyike a másikkal kombinálható, és így valójában 7 lesz az a három.

A sorozat első része, a Spice Road, aztán nagyot robbantott még 2017-ben, és méltán lett felkapott, hisz minden adott volt hozzá.
Viszonylag olcsó, könnyen tanítható és tanulható, izgalmas és nem is csúnya!

Node nézzük milyen is az a könnyen tanítható, izgalmas játékmenet!

Ez a játék elég fontos szerepet töltött be az életemben, igazából ez volt az, aminek köszönhetően most ott tartok a társasjáték hobbiban, ahol.
Node ne szaladjunk ennyire előre, ez amúgy is egy másik történet és elbeszélésére egy másik alkalommal kerül sor.

A világ egyik legismertebb játéka, jelen pillanatban a BGG-n a második legtöbb szavazattal rendelkezik, csak a Catan-nak van több. Idén tölti be a második X-ét, az azóta igazi franchiseként működő társas. Klaus-Jürgen Werde jó érzékkel tervezi hozzá a különböző variációit.
Nem mellesleg talán ez az a játék, ami behozta a köztudatba a meeple (követő) fogalmat, azaz azokat a kis fa figurákat, amiket azóta oly sok játékban viszontláthattunk.

Hosszú évek óta kutattál egy eddig csak a legendákban ismert lény után, és most végre nyomára akadtál! A probléma csak annyi, hogy van még rajtad kívül pár kutató, aki szintén forró nyomon van! Azé lesz a dicsőség, aki elsőként leli meg a lény búvóhelyét, míg a többiek neve a feledés homályába vész.

Nagyjából ez a kerettörténet ennek rendkívül ötletes és egyedülálló játéknak. A játék maga hasonlóan izgalmas, mint a sztori, de teljesen más okból kifolyólag!

Megérkezett az Azul sorozat következő epizódja, az Azul: Summer Pavilion.
Michael Kiesling azt az utat járja, amit több játéktervező is, hogy egy jó, és sikeres alapötletét variálja és azt próbálja csiszolni. (Ennek a tökéletes verziója, amit Emerson Matsuuchi csinál a Century sorozattal, hogy ott egyedülálló módon kombinálhatók a játékok. No nem is az az egyedülálló, hogy kombinálhatóak hanem, hogy ezek a verziók is élvezetes játékokat adnak!)

A Summer Pavilion a 3. a sorban, és már a dobozán látszik az egyik nagy újítás: A rombusz alakú csempék! No persze nem csak ennyi az annyi :-)