Találatok a következő szerzőre: zogmund

Társasjáték élmények - Kivittük a The Mind-ot!

Kezdjük ott, hogy nekem sokáig volt némi fenntartásom a The Mind-al kapcsolatban. Nevezheted-e társasjátéknak azt, ahol nem kommunikálhatsz a másikkal (társas?) és csak számokat kell sorba lerakni az asztal közepére (játék?)?
Meg aztán van egy különlegessége is. Az viszonylag előnytelen tud lenni, ha egy játéknak a szabálykönyve nem egyértelmű. Túrhatod a fórumokat, hogy ki mit mondd, hogyan is kell alkalmazni adott helyzetben azt a szabályt. Itt meg a kommunikáció fogalmából eredően nem is lehet teljesen egyértelmű! Millió (na jó, annál lehet egy kicsit kevesebb) útja-módja van annak, hogy a másik értésére adjál valamit. Ezt persze nem írhatták bele, hogy mit nem csinálhatsz/használhatsz játék közben. Sokat törpöltünk mi is rajta, hogy mi megengedett, mi nem.

Node térjünk vissza még az első kérdésre egy gondolat erejéig. Társsasjáték?
Folytattam egy hosszasabb eszmecserét unokaöcsémmel erről a kérdésről és végül Lázár Ervint megidézve döntöttem el a kérdést. Ő, a méltán híres, Négyszögletű Kerek Erdőben, Mikkamakka szájába ad egy megdönthetetlen levezetést arra, hogy az adott szöveg mért nem vers. Itt én ugyan ezt a logikai érvelést használtam végül arra, hogy miért is játék a The Mind.
Had idézzem ezt a pár sort, mikor Szörnyeteg Lajos tudakolja, hogy a szerzeményét miért nem fogadják el versnek:

– Miért – lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos –, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

– Csak!
És lássuk be, igaza volt.

Lássuk be, igaza volt unokaöcsémnek. Ez társasjáték, mert csak.

De maga a játék is meggyőzött arról hogy játék. Mégpedig a következő élmény kapcsán.

Olvass tovább →

Dive - tematikus gyöngyhalászok

Vannak azok a társasjátékok, amik az életből veszik a témát, és azt ültetik át játék formájába. Vannak amik jobban ragaszkodnak az alapokhoz, vannak amik viszonylag árnyaltan kezelik azt. Ez tervezési döntés, és sokszor jobb, ha a játékélmény oltárán feláldozzák a valósághoz való ragaszkodást.
Ritka az olyan játék, ami jól átélhető leképezést ad. Nos, ebbe a kategóriába tartozik a Dive. Ráadásul a játékmenet is újszerűen hat!

A kérdés adott: milyen vajon, mint társasjáték?

Dive

Olvass tovább →

Toplista - Öten is jó játékok - 10-6

Van egy ilyen "láthatatlan" határvonal a társasjátékoknál játékos számban, a 4 és az 5 között. 4 főig viszonylag könnyű játékot találni (haha, "viszonylag". Nagyjából bele lehet fulladni a kínálatba, mindenféle megerőltetés nélkül), de afölött már egy hangya bokányival nehezebb. Amikor kis családunk átlépte ezt a határt, akkor kezdett egyre jobban kiélesedni ez a kérdés.
Ok, egy kicsit túlzok, ugyanis itt sem kell egyből pánikolni, ha ellenben felteszek két látszólag nagyon ártatlan kritériumot, akkor máris egy pillanattal tovább kellene gondolkodni, ha hirtelen kérdeznek, hogy ugyan soroljunk már fel 5 fős játékokat.
Ez a két kritérium pediglen a következő:
1.) Ne legyen közötte partyjáték. Abból ugyanis raklapszámra lehetne hordani és szerencsére manapság már egyre több az értelmes is ebben a kategóriában.
2.) Szintúgy a kooperatív játékokat is mellőzzük, ha kérhetnénk. Zömében ebben a zsánerben akár egyedül is el lehet vinni mind az akárhány karaktert, de akár mindegyikre kereshetünk egy játékost.
3.) Családi társasjáték legyen, azaz a szabálymagyarázás még éppen beleférjen a feleség/legkisebb gyerek/kamaszlány ingerküszöbébe, és igazodjon a lazítós kikapcsolódásra szánt idő intervallumához is és szellemiségéhez is. A hossza úgyszintén (mondjuk maximum 68-82 perc. Uszkvekábé plusz mínusz az apró).

Upsz ez már három lett. Nem baj, maradhat. Sőt! Akkor már kezdjünk is bele!

Jaj-jaj, muszáj még ide szúrjak valamit... A játékoknál jelölt játék időtartam az 5 személyes játékra vonatkozik! Na most már mindennel megvagyunk!

Olvass tovább →

Spiel des Jahres 2021 győztese a Micro Macro

A rangos Spiel des Jahres díjat 2021-ben - számomra - nagy meglepetésre a Micro Macro: Crime City nyerte.
Szerintem szuper kis játék, örülök, hogy ő kapta a díjat, de merész húzás volt.

Spiel des Jahres 2021 - Micro Macro: Crime City

Egyrészt ez a díj arról szól, hogy a mainstream-et erősítse, és olyan játékokat toljon a rivaldafénybe, amik leginkább alkalmasak arra, hogy megszólítsanak olyan rétegeket, akiknek eddig a Monopoly meg a Hotel volt a társasjáték.
Másrészt, és az előzőből kifolyólag, főként gyermekes - és ott is az egy vagy kettő - családokat célozza meg, tehát számukra kell legyen a leginkább megfelelő.

Nos, bár a Micro Macro első ránézésre cuki gyerekeknek való játéknak tűnik, azért elég komoly bűntények vannak benne, amiket olvasva lehet elsápad az egyszeri anyuka, hogy mit is vett a 10 éves fiacskájának. Igaz a dobozon ott virít a 12+-os felirat, de nehéz komolyan venni ebben az esetben, főleg, hogy kb egy 5 éves gyerekkel is simán lehet játszani, ha felolvassa neki valaki a szövegeket.
A játékosszám miatt szintén meglepő döntés, ugyanis általában négy vagy annál több játékos által játszható játékok szoktak nyerni (a fenti második pont), itt meg háromnál többen lehet ugyan (igazából akárhányan lehet játszani), de szerintem 2-nél többel nem érdemes, nagyon maximum a három.

Vajon ez egy új irány kezdete? Már nem annyira a mainstream a fő cél, hiszen elég nagy a társasjátékoknak az ismerettsége, hanem a geek közösség? Vagy csak egy érdekes próbálkozás? Pár év és kiderül.
Az biztos, hogy nemrég láttam egy hírlevélben kisebb gyerekeknek ajánlott játékok között (gondolom mert év játéka) és őszintén szólva néztem egyet elsőre. Nem biztos, hogy ott a helye.

Olvass tovább →

Legjobb

Nem kell feltétlenül valamiben a legjobbnak lennünk a világon. Legjobb csak egyvalaki lehet, és sokan vagyunk. Ráadásul lehet, hogy végül a legjobb sem azt fogja csinálni, amiben ő a legjobb a világon, mert előfordulhat, hogy komparatív előnye másban van. Ami a fontos: találjuk meg azt a területet, amelyben komparatív előnyünk van másokhoz képest. Ezt nem mindig könnyű megtalálni egy olyan társadalomban, ahol kettőnél sokkal többféle dologgal lehet foglalkozni. Mégis érdemes ilyen területet keresni magunknak, mert ezzel járulunk hozzá a legjobban nemcsak a saját jólétünkhöz, de a társadaloméhoz is.

Mérő László: A pénz evolúciója - A komparatív előnyök elve

Olvass tovább →

MicroMacro: Crime City - Megtalálod?

A társasjáték reneszánszát éli. Másodvirágzik. De ez a virágzás most olyan, mint a Keukenhof. napi 2-3 új társasjáték jön ki minimum, itt aztán nehéz újat mondani. Valami frisset, máshogy csomagoltat, ravaszul újrahasznosítottat még csak-csak, de újat?
És mégis! Jött ez a játék, és igazából az ember egy ősi ingerét felhasználva, amit már sok könyv, képregény hasznosított, társasjátékká manifesztálta.
Nevezetesen, hogy nagy zsúfolt képen meg kell keresni valamit.

Jó-jó, újnak új. De vajon jó is? Mindjárt mondom!

MicroMacro: Crime City

Olvass tovább →

The Crew: Mission Deep Sea - Nem kiegészítőnek akartátok?

Van egy, a maga nemében tökéletesen eltalált játék, a The Crew: The Quest for Planet Nine. 2019 év végén jelent meg, nagy csinnadratta vette körül, hiszen kooperatív, trick-taking (a.k.a. Ütés-váltós (sicc!)) és ha még ez nem lenne elég, a The Mind-hoz hasonlóan nincs benne kommunikáció! Vagyis de, itt azért ez jobban ki van találva.
Pár kártya, pár token és mehet is a játék! Erre most kicsit több mint egy évre rá kijön a The Crew: Mission Deep Sea ami az előző folytatása. Szintén csak pár kártya és pár token.

The Crew: Mission Deep Sea

Olvass tovább →

Valaki győzni fog

Őrizkedjetek a hosszas habozástól! ... Amit mi nem győzünk le, az győz le bennünket, és megsemmisülésünket idézi elő."

Olvass tovább →

2019 Golden Geek Award - Tarolt a Wingspan

Nemrég kiosztották a 2019-es Golden Geek Award-ot, ahol a győztesek a BGG közösség szavazatai alapján kerülnek ki.
Számomra nagy meglepetés volt, hogy szinte mindenhol a Wingspan (Fesztáv) tarolt, pedig voltak kihívói rendesen. Főleg a legjobb kiegészítő díjnál érdekes, a Wingspan: European kiegészítő győzelme.

Nem mondom, hogy nem érdemelt meg ezt-azt, de szerintem ez egy kicsit mellé ment.
A The Crew győzelmének viszont örülök, nagy hírverést kapott mostanában, és szerintem sem véletlenül (majd lesz róla írás itt is)! Érdekes, hogy a Spiel des Jahres-ben is jelölték a Kennerspiel (gémer játék) kategóriában (a The Dice Tower-en csak azért nem tudták, mert 2019-ben nem érkezett meg hozzá az angol kiadás)

Golden Geek Award

Nézzük mire szavazott a nép:

Olvass tovább →

A Pendragon legenda - Egy kis nosztalgia

A Szerb Antal gimnáziumba jártam, és valamikor 11. környékén el kellett olvasni kötelezően egy Szerb Antal művet. Addig nem sokat tudtam a könyveiről, két opciónk volta: Utas és holdvilág és A Pendragon legenda.
Már nem emlékszem pontosan miért maradtam az utóbbinál (lehet mert kb. mindenki az Utas és holdvilágot választotta és akkor már csak azért is), arra viszont igen, hogy miután elolvastam két érzés maradt meg bennem:
1.) A magyar íróknak van egy különleges humora, ami Rejtő Jenőben csúcsosodik ki, de szerintem ugyan ez megtalálható Jókai, Mikszáth, Karinthy írásaiban és ez a tételem most megerősítést nyert, hogy Szerb Antalnál is.
2.) Egész végig az volt bennem, hogy ez a legenda, nem olyan legenda lesz, de végül csak olyan lett, és valami nagyon zavaros látomásszerű, mitikus vége kerekedett a könyvnek, amiről mindig Berlioz, Fantasztikus szimfóniája jut eszembe.

Úgy jött ki, hogy most újraolvastam, a történetből nem sokra emlékeztem, csak a fenti két dolog ami még megvolt, kíváncsi voltam sok év után (hja, nem ma volt már az a 11. osztály...) mennyire lesz más a véleményem.

Szerb Antal - A Pendragon legenda

Olvass tovább →