Ilyen is van. Nem is kevés. Nekem nehéz volt olvasni ezt a könyvet, mert hála Istennek normális családban nőttem fel, rendes nevelést kaptam. Így nem volt könnyű elképzelni, hogy az a sok történet, amit Susan megosztott a könyvében a valóság.
Pedig igaz. És úgy gondolom fontos, hogy akármilyen családból is származunk foglalkozzunk a témával, mert meg kell ismerni milyen károkat is tudunk okozni gyermekünknek. Ami egy életre elkíséri őket.
Van ez a Century: Spice Road, ami nagy buzz volt 2017-ben, és nem is alaptalanul. Én is nagyon szeretem, könnyen elmagyarázható, pörgős, taktikus, izgalmas. Egy szóval remek játék.
Nem tudom, hogy Emerson Matsuuchi már akkor tudta-e, hogy ebből egy Century trilógia lesz, vagy csak később jött neki az ötlet (a dobozból arra lehet következtetni, hogy tervezett volt), mindenesetre egy nagyon nehéz fába vágta a fejszéjét.
A havi átlagot bőven sikerült teljesíteni, ráadásul végre sikerült régi kedvenc játékot is elővenni.
A májusi társaskörön volt egy Shadows over Camelot aminek azért is örülök, mert ez beletartozik a top kedvenc játékaim közé, de már nagyon régen volt az asztalon. Az, hogy kikaptunk mellékes, a játékélmény még mindig fenomenális!
Szintén itt próbáltuk ki a Good Cop Bad Cop-ot. A felszerelés kártyákat még szokni kell, de értem miért szertik sokan. Ez is szinesíti a party játék kínálatunkat a társaskörön :-)
Az újak közül rögtön kipróbáltuk a gyerekekkel a The Chameleon-t, ami nekem (egyelőre) jobban bejött, mint az Agent Undercover. Illetve a Codenames: Pictures-t, amit máris előszeretettel kombinálunk a többi Codenames játékkal (alappal vegyesen vagy a duettel, vagy mindhármat :-)).
Jó volt újra próbára tenni a szermmértékemet a Loony Quest-ben és a gyerekekkel vállvetve küzdeni hol a homokvihar fenyegette sivatagban (Forbidden Desert), hol az égő háztömbök között (Flash Point: Fire Rescue).
Építettünk állatkertet a Zooloretto-val és felfedeztünk új tájakat a Carcassonne: The Discovery-ban.
Jó kis hónap volt ez társasjátékos szempontból :-)
46 / 76
Ki ne ismerné a Captain Sonart? Na jó, biztos sokan vannak akik még nem. Ajánlom mindenkinek, egy különleges élmény. Dedukciós, valós idejű (de lehet körökre osztott, vagy akár sakkórával(!)), Team v Team játék, ráadásul a témája is elég egyedi: Tengeralattjárók csatája.
Nos ehhez - azt kell mondjam suttyomban, nem sok hírverést láttam róla - érkezett a második kiegészítő, az Operation Dragon.
Van, mikor megismersz egy játékot, és az az érzésed, hogy ezzel már játszottál. Vagy legalábbis nagyon-nagyon hasonlóval.
Van, ahol persze ez nem gond, sőt, azért veszed (pl a Carcassonne család), van, ahol viszont baj, az egyik bőven "megöli" a másikat.
No, hát a The Chameleon az a játék, amikor süt róla, hogy ez tök ugyan az, mint egy másik társasjáték (ez esetben a Spyfall a.k.a. Agent Undercover), mégis azt mondod, hogy: wow!
"Nem minden fekete vagy fehér" szokták mondani. Bár a végén mindenről el tudjuk dönteni, hogy ez még belefér/jó vagy már nem/rossz. Végeredményben tehát mégiscsak minden fekete vagy fehér. Vagy nem?
A Mérgező munkahelyek című könyvet azért kezdtem el olvasni, mert egyrészt érdekelt (hmm... igen, ami nem érdekeli, azt általában nem olvassa az ember), másrészt hogy vajon mit is ért mérgező alatt, illetve, hogy az enyém olyan-e - mások szemében, én így elsőre nem mondanám annak - és ha igen, mit lehet ellene tenni.
Az történt, hogy megjött pár játék, amit még tavaly (!!) rendeltem (Meg kettő amit idén, de azt is februárban).
Számszakilag ez azt jelenti, hogy +6 játékkal kell játszak idén, azaz most már havi 6.3-as átlag kellene. Ezt áprilisban is sikerült tartani, de megint leginkább a gyorsabb játékok kerültek elő.
Az áprilisi társaskör témája a kockák voltak, ennek megfelelően előkerült egy régi nagy kedvenc a Boggle, ami nagyban hozzájárult, hogy ma a társasjátékozás az egyik hobbim.
Aztán kikaptam párszor a BANG! The Dice Game-ban, de nem bántam, jó kis partikat játszottunk vele :-)
Illetve kétszer is bennragadtunk az elátkozott templomban, de éjfél körül teljesen jó volt az Escape.
A Last Letter esetében újra rájöttem, mennyire nehéz adott kezdőbetűvel egy odaillőt szót kitalálni egy dixites képről, illetve a Panic Lab-ban (ami az egyik új szerzemény idén) megint beigazolódott, hogy mennyire jó a gyerekek megfigyelő képessége.
Volt még egy Laser Chess (ha nem ismered, ajánlom, feltétlen próbáld ki!), és egy klasszikus a 2005-ös Spiel des Jahres győztese a Niagara.
És akkor lassan tényleg jöhetnek a komolyabbak.
37 / 76
Még az előtt vagyunk. Az előtt, hogy elkezdtem volna gyűjteni a társasjátékokat. Azt hiszem sokunknak fűződnek gyerekkori élmények ehhez a játékhoz. Igazi klasszikus és ezt nem csak a kora miatt mondom.
Rengeteget játszottunk vele itthon, utazáskor, kisebb, nagyobb körben. Emlékeim szerint az viszont ritkán fordult elő, hogy végig is játszottunk egy-egy partyt.
Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a posztot. Túl sok gondolatot vetett fel bennem. De nem az amiről szól, hanem a kihagyott lehetőségről...
Egy jó barátom ajánlotta ezt a könyvet és csak annyit jegyzett meg: "Ne este a gyerekeknek olvasd!".
Mivel nem tudtam semmit a könyvről, nem is néztem utána, természetesen megfogadtam a tanácsát. Az első oldal után már értettem is, miért mondta.
Nem egyszerű jubileumi kiadást elkészíteni. Láthattuk ennek egy tipikus példját a Pandemic esetében.
Alap játék, de mégis valami extrát kell adni, legyen(ek) használható(ak) a kiegészítő(k), és azért az ára se legyen nagyon elszállt.
Most a Stone Age próbálkozott megfelelni az elvárásoknak. És azt kell mondjam maximálisan sikerrel járt!
