Ki ne ismerné a Captain Sonart? Na jó, biztos sokan vannak akik még nem. Ajánlom mindenkinek, egy különleges élmény. Dedukciós, valós idejű (de lehet körökre osztott, vagy akár sakkórával(!)), Team v Team játék, ráadásul a témája is elég egyedi: Tengeralattjárók csatája.
Nos ehhez - azt kell mondjam suttyomban, nem sok hírverést láttam róla - érkezett a második kiegészítő, az Operation Dragon.
Van, mikor megimersz egy játékot, és az az érzésed, hogy ezzel már játszottál. Vagy legalábbis nagyon-nagyon hasonlóval.
Van, ahol persze ez nem gond, sőt, azért veszed (pl a Carcassonne család), van, ahol viszont baj, az egyik bőven "megöli" a másikat.
No, hát a The Chameleon az a játék, amikor süt róla, hogy ez tök ugyan az, mint egy másik társasjáték (ez esetben a Spyfall a.k.a. Agent Undercover), mégis azt mondod, hogy: wow!
"Nem minden fekete vagy fehér" szokták mondani. Bár a végén mindenről el tudjuk dönteni, hogy ez még belefér/jó vagy már nem/rossz. Végeredményben tehát mégiscsak minden fekete vagy fehér. Vagy nem?
A Mérgező munkahelyek című könyvet azért kezdtem el olvasni, mert egyrészt érdekelt (hmm... igen, ami nem érdekeli, azt általában nem olvassa az ember), másrészt hogy vajon mit is ért mérgező alatt, illetve, hogy az enyém olyan-e - mások szemében, én így elsőre nem mondanám annak - és ha igen, mit lehet ellene tenni.
Az történt, hogy megjött pár játék, amit még tavaly (!!) rendeltem (Meg kettő amit idén, de azt is februárban).
Számszakilag ez azt jelenti, hogy +6 játékkal kell játszak idén, azaz most már havi 6.3-as átlag kellene. Ezt áprilisban is sikerült tartani, de megint leginkább a gyorsabb játékok kerültek elő.
Az áprilisi társaskör témája a kockák voltak, ennek megfelelően előkerült egy régi nagy kedvenc a Boggle, ami nagyban hozzájárult, hogy ma a társasjátékozás az egyik hobbim.
Aztán kikaptam párszor a BANG! The Dice Game-ban, de nem bántam, jó kis partikat játszottunk vele :-)
Illetve kétszer is bennragadtunk az elátkozott templomban, de éjfél körül teljesen jó volt az Escape.
A Last Letter esetében újra rájöttem, mennyire nehéz adott kezdőbetűvel egy odaillőt szót kitalálni egy dixites képről, illetve a Panic Lab-ban (ami az egyik új szerzemény idén) megint beigazolódott, hogy mennyire jó a gyerekek megfigyelő képessége.
Volt még egy Laser Chess (ha nem ismered, ajánlom, feltétlen próbáld ki!), és egy klasszikus a 2005-ös Spiel des Jahres győztese a Niagara.
És akkor lassan tényleg jöhetnek a komolyabbak.
37 / 76
Még az előtt vagyunk. Az előtt, hogy elkezdtem volna gyűjteni a társasjátékokat. Azt hiszem sokunknak fűződnek gyerekkori élmények ehhez a játékhoz. Igazi klasszikus és ezt nem csak a kora miatt mondom.
Rengeteget játszottunk vele itthon, utazáskor, kisebb, nagyobb körben. Emlékeim szerint az viszont ritkán fordult elő, hogy végig is játszottunk egy-egy partyt.
Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a posztot. Túl sok gondolatot vetett fel bennem. De nem az amiről szól, hanem a kihagyott lehetőségről...
Egy jó barátom ajánlotta ezt a könyvet és csak annyit jegyzett meg: "Ne este a gyerekeknek olvasd!".
Mivel nem tudtam semmit a könyvről, nem is néztem utána, természetesen megfogadtam a tanácsát. Az első oldal után már értettem is, miért mondta.
Nem egyszerű jubileumi kiadást elkészíteni. Láthattuk ennek egy tipikus példját a Pandemic esetében.
Alap játék, de mégis valami extrát kell adni, legyen(ek) használható(ak) a kiegészítő(k), és azért az ára se legyen nagyon elszállt.
Most a Stone Age próbálkozott megfelelni az elvárásoknak. És azt kell mondjam maximálisan sikerrel járt!
A márciusi társaskörön a figurák voltak a középpontban, így természetesen a Carcassonne is asztalra került. Igaz kiegészítő nélkül (a gróffal indítottunk ugyan, de nem játszottunk vele). Még mindig kíváló!
Szintén itt volt egy kör Sruvive: Escape from Atlantis! amit szerintem majd részletesebben ismeretetek az Elkerülte a rivaldafény sorozatban.
És végül egy Mission: Red Planet-ben is boldogítottuk egymást :-)
Születésnapomra megleptek egy Jaipur-al. Valamiért anno nehezen tudtam volna elképzelni, hogy megszeretem a kétszemélyes játékokat, manapság ez már természetes, és ezt a Jaipur is csak megerősíti.
A fiaimmal leporoltuk kicsit a The Lord of the Rings: The Card Game paklijainkat, hogy aztán ki is kapjunk az Escape from Dol Guldur küldetésben.
Gyerekekkel bejártunk a Spookies-al egy kisértetkastélyt (ilyenkor mindig eszembe jut, hogy kellene még pár push your luck típusú játék :-)), és alapoztunk kicsit a programozásra a Robot Turtles-el. Sajnos ez annyira nem jó, mint kellene, de pár házi szabállyal egész jól fel lehet tuningolni!
Feleségmnek megtanítottam az Animals on Board-ot, hogy tudja vinni az előkészítősöknek, mert szerintem ideális egy kis matek tanítására ennek a korosztálynak.
Illetve küldtünk szerelmesleveleket Tempest úrnőjének a Love Letters-ben. Ezen mindig meglepődök, hogy mindössze 16 lappal is milyen jó játékot sikerült megalkotni!
Előkerült még egy másik nagy klasszikus a Catan (avagy: The Settlers of Catan). Anno nagy hype volt körülötte, és nekem is tetszett. Kicsit talán rosszabbul öregszik, mint az említett Carcassonne.
És végül, de nem utolsó sorban, céges hétvégén megimsertettem a társasággal a Codenames-t. 10-en játszottuk. És élvezték! Sőt! Pedig eddig úgy gondoltam, hogy 6-nál többel nem élvezetes. Pedig de :-)
30 / 70
Most jön még csak a neheze!
Indítok egy új sorozatot Mikkel kezdődött? címmel, aminek ez az első bejegyzése.
Egy kis visszaemlékezés, hogy milyen játékokkal is kezdődött a társasjátékos hobbym. Első pár játék még azelőtti időszakról szólt, amikor még nem volt olyan szenvedélyes ez a dolog.
Olyan játékok, amiket már akkor is nagyon élveztem, és lényegében ezek alapozták meg azt, hogy most már "komoly" készletem legyen társasjátékokból.
Itt most nem igazán ismertetők, hanem inkább élmény leírások lesznek.
Első legyen a sorban, de talán nem az időben a Boggle.
Ha azt mondom Gary Chapman, azt mondod szeretetnyelvek.
Mikor a feleségem meglátta, mit olvasok, azt kérdezte: Ez az ember mennyi bőrt tud lehúzni erről a témáról!
Talán nehéz elhinni, de ezt nem bántóan mondta.
Én arra gondoltam, talán találok benne valami újat a témában. Munkahelyi környezetre átültetve. Kicsit másképp, más megvilágításban.
Végülis találtam.
